Nem-e lehetne-e!
De nem ám! Sőt, atyaég!
Ez a nem sztenderd szóhasználat jó példa arra, hogyan fut szép anyanyelvünk a végzete felé. :) Na jó, ennyire azért nincs tragédia, bár nekem mindig hideg futkos a hátamon, ha meghallom.
Kicsit megböktem a google-t, készült-e már valami kutatás az -e kérdő szócska témában, és hát persze (miről nem? - lásd még angol tudósok). Rossz hírem van mindazoknak, akik helytelennek gondolják használatát fenti formában. Sajnos, még akár helyes is lehet. Mondjuk ettől még fülsértő, és én tartózkodnék a használatától. Írásban meg főleg!
Részletes fejtegetések nem lesznek posztjaimban, tehát maradjunk a példáknál.
A magyar nyelv jó értelemben vett sokszínűsége, variálhatósága lehetővé teszi, hogy ugyanazt keményen és nagyon lágyan is meg tudjuk fogalmazni. Ez múlik a beszélőn, az adott helyzeten, a hallgatóságon és persze azon, hogy kinek mondjuk.
Haladjunk a keménytől a nagyon lágyig.
Jól gondold meg, hogyan beszélsz velem!
Megtehetnéd, hogy meggondolod, hogyan beszélsz velem!
Meggondolnád, hogyan beszélsz velem?!
Lehetne, hogy meggondolod, hogyan beszélsz velem? (máris áttértünk egy olyan kérdő mondatra, amelyre gyakorlatilag nem várunk választ)
Lehetne-e, hogy meggondolod, hogyan beszélsz velem?
Nem lehetne-e, hogy meggondolod, hogyan beszélsz velem?
Éééés, el is értünk barátunkhoz:
Nem-e lehetne, hogy meggondolod, hogyan beszélsz velem?
Sőt, van élet a halál után:
Nem-e lehetne-e, hogy meggondolod, hogyan beszélsz velem?
Azaz ebben az esetben a nem-e "fordulatot" használó beszélő a lehető legfinomabban szeretné a másik tudtára adni, hogy másfajta hozzáállást szeretne. Szinte látom, hogy tördeli a kezét, miközben ezt a mondatot mormolja.
Mit mondott kedves nyelvtantanárom, ami mindig segített eligazodni, és másoknak is ezt tanácsolom:
Neme csak a férfinak és a nőnek van!
Kerüljük, tehát a nem-e kifejezést! Vagy akár azt is mondhatnám: Nem lehetne-e, hogy kerüljük használatát?
(hmm, közben csináltam magamnak is problémát: meggondold, vagy meggondolod?)
Nyelvtan-búvároknak:
