magyar helyesírás kicsiknek és nagyoknak

Szinte finomhangolásnak tűnik, de azért beszéljünk a központozásról, azon belül is a tagmondatok és mondatrészek közötti írásjelekről.

Nagy a bizonytalanság, és ezt jelzi, hogy az MTA kiadásában megjelent szabályzat is így fogalmaz:

"Sokszor meglehetősen nehéz eldönteni, hogy az és, s, meg, vagy kötőszóval kapcsolt rész önálló tagmondat-e: Bevágta az ajtót, és dühösen elrohant. De: Hirtelen fölugrott és elrohant. Ilyenkor az írásjelhasználat ingadozhat."

A bizonytalanság két okra vezethető vissza. Egyrészről néha tényleg nehéz eldönteni, hogy tagmondatról van-e szó vagy mondatrészről, másrészről pedig az az alapszabály vésődött be a többség fejébe, amelyet ezerszer hallottunk az általános iskolában: "és elé nem teszünk vesszőt". (Volt egy másik kedvencem is: és-sel nem kezdünk mondatot.)

Tagmondatok egymáshoz kapcsolásánál a vesszőt mindenképpen ki kell tenni, ha van kötősző, ha nincs, illetve az 'és', 's', 'meg', 'vagy' kötőszavak elé is ki kell tenni a vesszőt.

Egy kis ésszel általában könnyen dűlőre lehet jutni, hogy adott esetben tagmondatról vagy éppen mondatrészről van-e szó. Bár igaz, hogy ez már a haladó fokozat. :)

"Mit hozzak, ludat vagy kacsát?"

"Ludat és kacsát és kakast is!" -hogy klasszikusokat idézzek :)

Itt egyértelműen egy felsorolással találkozunk, tehát mondrész, és mivel mondatrészek esetében a 'vagy' valamint 'és' kötőszavak elé nem teszük vesszőt, fentiek szerint kell eljárni.

Azonban mihelyst belefutunk egy tagmondatba, jöhet is a vessző.

Előbb alázzuk le Vahurt és Fickót, vagy tömjük meg most inkább a hasunkat, Karak?

(Szinte magam is meglepődök, milyen briliáns példamondatokat tudok írni. :) Előző mondat példa arra, hogy a mondat végén álló megszólítás elé is vesszőt kell tenni.)

Amikor bizonytalan vagyok, hogy tagmondatról van-e szó, mindig elemzem, található-e több alany és állítmány (vagy ezek helye) a mondatban. Ugyanis ha van legalább kettő állítmány és alany, akkor tutira el kell választanunk egymástól a két tagmondatot.

Előző példánál maradva. Alázzuk - állítmány, mi (Vuk és Karak) - rejtett alany, megtömjük - állítmány, mi - rejtett alany.

Gyakorlásként még egy példa: A Simabőrű villámló bottal jár, és halál bandukol a nyomában.

És hogy kipipáljunk még egy szabályt: amikor páros kötőszóval képzünk egy mondatot, akkor a második kötőszó elé vesszőt kell tennünk.

Ludat vagy kacsát hozzak? Vagy az egyiket, vagy a másikat választhatod.

Lám-lám, nem is olyan bonyolult ez a szép magyar nyelvtan. :)

A könnyem kicsordult tegnap este, ugyanis megkaptam életem első olvasói levelét. Éljen! :)

A kedves olvasó azt fejtegette, időnkét mindig megkeveredik, amikor bizonyos igéket kell egyes szám második személyben (gondolom, a jelölés ismerős még a többségnek: E/2) felszólító módban leírnia. Mert egyszer két d kell, valamikor meg egy d, és sokszor nem áll a kezére, melyiket kell használnia.

Hát, igen. Nincs is annál idegesítőbb, amikor komolynak vélt emberek tollából vagy billentyűzete alól kikerül a felszólító módban képzett mond, küld, véd, áld, szed. Sőt, láttam én már ted-et is, amiért minimum 10 vesszőcsapás járna egy bőszebb nyelvtantanártól. (Személyes kedvencem a netről - linket nem merek tenni, mert azért mégis :), de érdemes rákeresni : "Nah figyelj ocskos a kovetkezo a helyzet ha vad a kiscsaj akkor simogassatok egymast de ted oda magad erezze ott vagy")

Mondjuk, a szintén használt tegyed is csak nyugtatóval viselhető el.

A zavart az okozhatja, hogy egyes szám harmadik személyben (E/3) többet használjuk ezeket a szavakat, sőt, lényegesen többször látjuk leírva így, mint felszólító mód második személyben. Azaz a szemünk a mond, küld alakot látja többször, tehát ehhez szoktunk hozzá, nincs rossz érzésünk, amikor leírjuk. És nincs is gond, amikor ezt írjuk:

A kislányom ma verset mond az oviban, csak kár, hogy az óvoda vezetője kivette a neki nem tetsző sorokat a versből.

Jól véd az új kapusunk, bár kissé zavaró, hogy 2 évig volt eltiltva bundázás miatt.

Képzeld, a Dezső minden nap szerelmes verseket küld nekem ahelyett, hogy csokit küldene a kis lúzer.

Azonban legyen élete végéig reumás, aki leírja a következőket:

Küld már el nekem az emailt, mert nem tudok haladni a munkámmal!

Te szerencsétlen, semmit nem fogsz meg? Véd már ki!

Ne kezd már megint! Nem fogok lefeküdni veled!

Mond, te kit választanál?!

Nagyon egyszerű ugyanis a feladat: amelyik igénk egyes szám harmadik személyben d-re végződik, kap még egy d-t felszólító módban, főleg ha a második személyt (a bizonyos te-t) szólítjuk fel valamire.

Azaz: add, áldd, hordd, szedd, szidd, tudd, kezdd, küldd, mondd és társaik.

Blogom egy dologra nem vállalkozik: elmagyarázni, mikor van felszólító mód. :)

A csuda tudja, hogyan terjedt el, hogy a "most még", "jelenleg" kifejezések közeli rokonaként is ismert egyelőre szavunkat a többség már úgy írja és mondja, hogy egyenlőre.

Egyenlőre a nagy fenéket!

Az egyelőre és az egyenlőre két teljesen más jelentésű szavunk. A már emlegetett helység-helyiség szavak mellett előszeretettel szerepeltetik felvételi vizsgákon. Mondjuk, kíváncsi lennék, milyen arányt képviselnek egy gimnáziumi negyedikes osztályban azok, akik tudnak mindkét szóval írni egy-egy mondatot.

Egyelőre nem tudjuk, mennyi a meccs állása, mert atomfelhő zavarja az adást. Bár csodálkoznék, ha nem vezetne már a holland csapat.

Pár perccel később.

A meccs 42 másodpercig állt egyenlőre, aztán eljutottak a hollandok Király kapujáig.

Vagy egy másik a kockák kedvéért: Addig ülsz itt fiam, ameddig nem hozod ki egyenlőre az egyenlet két oldalát, azt a kutyafáját!

Nyelvtan-búvároknak: Az egyelőre szavunk az egy és az előre nászából született.

Egy lépésre látunk csak előre, olyan sok a bizonytalanság. Amit úgy is mondhatunk akár: Egyelőre oly sok a bizonytalanság.

Egy azonban teljesen tuti: egyelőre az egyenlőre teljesen mást jelent. :)

Nem-e lehetne-e!

De nem ám! Sőt, atyaég!

Ez a nem sztenderd szóhasználat jó példa arra, hogyan fut szép anyanyelvünk a végzete felé. :) Na jó, ennyire azért nincs tragédia, bár nekem mindig hideg futkos a hátamon, ha meghallom.

Kicsit megböktem a google-t, készült-e már valami kutatás az -e kérdő szócska témában, és hát persze (miről nem? - lásd még angol tudósok). Rossz hírem van mindazoknak, akik helytelennek gondolják használatát fenti formában. Sajnos, még akár helyes is lehet. Mondjuk ettől még fülsértő, és én tartózkodnék a használatától. Írásban meg főleg!

Részletes fejtegetések nem lesznek posztjaimban, tehát maradjunk a példáknál.

A magyar nyelv jó értelemben vett sokszínűsége, variálhatósága lehetővé teszi, hogy ugyanazt keményen és nagyon lágyan is meg tudjuk fogalmazni. Ez múlik a beszélőn, az adott helyzeten, a hallgatóságon és persze azon, hogy kinek mondjuk.

Haladjunk a keménytől a nagyon lágyig.

Jól gondold meg, hogyan beszélsz velem!

Megtehetnéd, hogy meggondolod, hogyan beszélsz velem!

Meggondolnád, hogyan beszélsz velem?!

Lehetne, hogy meggondolod, hogyan beszélsz velem? (máris áttértünk egy olyan kérdő mondatra, amelyre gyakorlatilag nem várunk választ)

Lehetne-e, hogy meggondolod, hogyan beszélsz velem?

Nem lehetne-e, hogy meggondolod, hogyan beszélsz velem?

Éééés, el is értünk barátunkhoz:

Nem-e lehetne, hogy meggondolod, hogyan beszélsz velem?

Sőt, van élet a halál után:

Nem-e lehetne-e, hogy meggondolod, hogyan beszélsz velem?

Azaz ebben az esetben a nem-e "fordulatot" használó beszélő a lehető legfinomabban szeretné a másik tudtára adni, hogy másfajta hozzáállást szeretne. Szinte látom, hogy tördeli a kezét, miközben ezt a mondatot mormolja.

Mit mondott kedves nyelvtantanárom, ami mindig segített eligazodni, és másoknak is ezt tanácsolom:

Neme csak a férfinak és a nőnek van!

Kerüljük, tehát a nem-e kifejezést! Vagy akár azt is mondhatnám: Nem lehetne-e, hogy kerüljük használatát?

(hmm, közben csináltam magamnak is problémát: meggondold, vagy meggondolod?)

Nyelvtan-búvároknak:

www.arts.u-szeged.hu/nydi/lingdok5/schirm_a.pdf

seas3.elte.hu/delg/publications/modern_talking/64.html

Helytelenül használva írt formában is durva, de talán még durvább élőszóban elhibázva.

Talán a többség azt sem tudja, hogy két külön jelentésű másként írt szóról van szó, lehet, hogy azt hiszik, hogy egy többértelmű szóval van dolguk. Nem tudom. Lehet, hogy csupán nem olvastak eleget.

De az biztos, hogy láttam már feladatként felvételi vizsgán, vagy éppen munkahelyi felvételi teszten.

Írjon egy-egy mondatot a helység, helyiség szavakkal. Kb ez szokott lenni.

Kicsit egyszerűsítem a dolgom: Ez egy olyan helység a szomszéd falvakkal ellentétben, ahol minden házban csak 3 helyiség van.

Szájbarágósan: Van egy Felsőpákozd nevű helység, ahol minden, de minden házban csak 3 helyiség van: egy nappali, egy fürdőszoba és egy konhya.

Lásd még: A helység kalapácsa (csak hogy irodalmi mélysége is legyen a posztnak)

Fenti mondat nem a honvédelmi bizottság titkos ülésén hangzott el, csupán szemléltetés céljából hoztam ki a szertárból.

Aki ebből sem érti a különbséget, inkább kerülje a szó leírását. :)

Azonban további segítséget nyújtva hadd adjak további mankót: ha nem hadseregről írunk, akkor tuti két d-vel kell operálnunk.

Hagyjál békén! - hogy közben ezt is tisztázzuk.

:) 

A muszáj szót talán többször látom helytelenül leírva, mintsem fordítva.

Ezt felfedezte már az ismeretlen honlapkészítő is, akinek egyszer talán lesz egy virtuális szobra a google mapsen az Osztyapenko környékén. :)

www.muszaly.hu

Aki egyszer ráklikkel, talán soha nem felejti el, melyik alak a helyes.

Nem tagadom, miért is tenném, hogy a blog elkezdéséhez a végső impulzust a Nemzet Tesitanárának tulajdonított saját kezűleg írt köszöntő mondat adta meg, amelyben sikerült neki az államfő és állomás szavakat egy l-lel írnia.

Arra most ki sem térek, hogy ezen szavaink kiejtés szerint íródnak, tehát különös beszédhiba és hallászavar kell ahhoz, hogy ezt valaki röviden ejtse, hallja. No, mindegy is.

Valamikor a történelem előtti időkben azt mondta nekem a kedves tanítónénim: két lábad van, tehát két l-lel írod az áll szót, két füled van, tehát két l-lel írod a hall szót, a madárnak két szárnya van, tehát két l-lel írod a száll szót. Sőt, én még idesorolom a két orrlyukam van példát is - tehát az orr szó sem jelenthet gondot. :)

És így tovább...

... és ha az ember nem gyökér, talán nem fogja a fül szót másként leírni.

Update:

Hmm, az áll szó, mármint az a csontos testrészünk az alsó ajkunktól pár centire, zavart okozhat, de ezt meg jegyezze meg mindenki külön. :)

Update2:

Mivel láttam már ezerszer rosszul leírva, legyen itt jól: vállalat, állomáshely, államférfi, vállfa, hallomás.

Bár ezen szavak esetében is segít a google. Bár a helyesen írás iránti igény nélkül még felmerülni sem fog ez a kézenfekvő segítség.

Leggyakoribb, három aláhúzásos hibák, amelyek elkövetéséért már simán egyest kap egy ötödikes.

No, ezekkel fogok foglalkozni.

Nem vagyok nyelvész, se nem korrektor, nem tanítok nyelvtant, de gondoltam súgok azoknak, akik addig sem jutnak el, ha bizonytalanok, megszavaztassák a google-t. (Jah, hogy rá sem jönnek, hogy bizonytalanok - nekik aztán tényleg mindegy.)

Ha Neked is égnek áll a hajad, ha Neked is kiesik a netbook a kezedből, amikor muszály, egyenlőre, álomás szavakat olvasol, írj nekem, és lehetőleg azt is írd meg, hogyan jegyezted meg anno, hogyan is kell az adott szót helyesen leírni.